A gépi forgácsolás minden olyan műveletet jelöl, amelynek során géppel munkálják meg az anyagot, tehát ide tartozik az esztergálás, a marás, a gyalulás, a köszörülés. Nappali alapképzés keretében az általános iskola elvégzése után három év alatt, érettségit követően két év alatt, felnőttképzés keretében egy év alatt tanulható meg ez a szakma.
Jó állóképesség kell
Az elméleti tantárgyak között szerepel anyag- és gyártásismeret, szakismeret, szakrajz, és természetesen mérési ismeretek. Az alapok a gyakorlatnál is fontosak, tehát az első a reszelés, a fúrás, a menetfúrás elsajátítása, majd meg kell tanulni, hogyan kell köszörülni a szerszámokat, és csak ezek után jöhet a gyakorlat a gépeken. A tanműhelyi gyakorlatok után a legtöbb iskola igyekszik vállalatokhoz kihelyezni a tanulóit. Ez nem egyszerű feladat, mert az utóbbi években sok vállalat felszámolta a tanműhelyét. A Budapesti Közlekedési Zrt. az egyik olyan nagyvállalat, amely még fogad tanulókat. Egyre több öt-hat fős műhelyek jönnek létre, amelyek nagyobb vállalatok számára végeznek bérmunkát, és ők szívesen látják a fiatalokat. Gyakran előfordul, hogy ha a műhely elégedett a diák munkájával, akkor felajánlja neki, hogy az iskola befejezése után dolgozzon náluk. Milyen egy jó esztergályos? Érdeklik a műszaki problémák, ha kell, gyorsan is tud reagálni, de jól tűri a monotonitást is, és jó az állóképessége. Ez utóbbit nem átvitt értelemben kell gondolni, ugyanis itt valóban állni kell a gép mellett napi nyolc órát. Az utóbbi években több tanműhelyben is betontuskóra kellett emelni az alacsonyabb esztergagépeket, hogy az egyre magasabb tanulóknak ne kelljen görnyedniük munka közben. A gépi forgácsolók a hagyományos gépeken történő megmunkálásokat tanulják meg. Nagyon sok vállalat használ számítógép által vezérelt, úgynevezett CNC esztergát, de ezek kezelését, programozását az alapszakma megszerzése után lehet megtanulni.
Képzés diszlexiás diákoknak is
Budapesten az egyik középiskolában diszlexiás gyerekek is szerezhetnek gépi forgácsoló szakmunkás-bizonyítványt.
- Ez a részképesség-zavar azzal jár, hogy a gyerek nem tudja meghatározni az egyes műveletek megfelelő sorrendjét – magyarázza különleges módszerük lényegét Lőkös Lajos gyakorlati oktatásvezető. - A leggyakoribb probléma náluk, hogy nem tudják eldönteni, hogyan épüljön fel a gyártási folyamat. A mi intézményünkben a különleges oktatási módszereknek köszönhetően a tanulók rögzítik magukban a folyamat egyes lépéseit. Lassabban haladunk velük, mint a hagyományos oktatásban résztvevőkkel, de a diszlexiás gyerekek is képesek elsajátítani ezeket az ismereteket, és egy olyan szakmát szerezhetnek, amely biztos megélhetést biztosít számukra.
Változatos munka
A műszaki érzékkel megáldott fiatalok számára ideális ez a pálya. Érettségi után döntött úgy Dobák Zoltán is, hogy gépész alapképzettségéhez közel álló gépi forgácsoló szakmát szerez.
- Kiskorom óta kedvelem a gépeket, a motorokat, autókat – mesél döntésének hátteréről. – Ebben a középiskolában végeztem, gépész szakon, így ismertem a gépi forgácsoló szakma alapjait. Nem könnyű munka, de változatos, többféle gépen dolgozhatok, és az alkatrészek is sokfélék. Nagyon jó érzés számomra, hogy én irányítok egy gépet, és egy darab fémből az én munkámnak köszönhetően lesz használható alkatrész. Az első hónapokban a tanműhelyben ismerkedtünk a szakma alapjaival. Már alig várom, hogy kihelyezzenek egy céghez, ott igyekszem megállni a helyem, mert ha sikerül, akkor a szakma megszerzése után munkahelyem is lesz. Jó lenne autóalkatrészeket gyártó műhelybe kerülni. Én úgy látom az ismerőseim példáján, hogy ha valaki jó ebben a szakmában, akkor jól is keres. A keresetek eléggé eltérőek a gépi forgácsolók között.
Hiányszakmáról van szó, a vállalatok keresik a forgácsolókat. Arról azonban már eltérőek a vélemények, hogy megfizetik-e őket. Aki alkalmazottnak szegődik, annak a bére havi bruttó 150 000 forintnál kezdődik. Ez az oka annak, hogy sok esztergályos külföldön próbál szerencsét, mert például Ausztriában ennek a többszörösét keresheti. Az is jó megoldás lehet, ha magánvállalkozást indít, bár ahhoz jelentős kezdőtőkére van szükség, mert többféle gépet is be kell szereznie annak, aki megrendelésre gyártana.
„Alázatot kíván ez a szakma”
A nyolcadik kerületben van műhelye van Bödör Lászlónak, aki évtizedek óta űzi ezt a mesterséget. És nem is akárhogyan. A kétszeres aranykoszorús esztergályos mester nyugdíjasként is dolgozik, egymásnak adják a számát a megrendelők.
- Gyakran mondják manapság, hogy a számítógép által vezérelt gépek korában nincs szükség esztergályosra, de ez nem igaz – mondja. – Hiszen csak az tudja megfelelően megtervezni a gyártást, aki szakmai tapasztalattal rendelkezik. Sorozatgyártásra persze ott vannak az automaták, de egyedi darabok esetében nem sokat érnek. Én egyedi munkákat vállalok, és még hetvenhét évesen sem tudom becsukni a boltot, mert még mindig keresnek. Kisebb cégek a megrendelőim, az egyik például Németországba szállít, és tőlem rendeli a különleges alkatrészeket. De készítettem már mákdarálóhoz balmenetes anyát, gyerekkocsihoz tengelyt. Nemrég egy idős úr egy antik szekrényhez kért tőlem egy zsanért. Először nem akartam elvállalni, mert nagyon aprólékos munka volt, de aztán mégiscsak elkészítettem, annyira kérte. Öt hagyományos esztergagép, két maró-, egy fúró és egy fűrészgép van a műhelyemben. Nehezen bírom egyedül, nemrég ment nyugdíjba a kollégám. Felvennék egy fiatalt magam mellé, de nagyon nehezen találok megfelelőt, mert a gyerekekben nincs alázat a szakma iránt. Én még azért választottam ezt a szakmát, mert dolgozni akartam, szépnek találtam, ahogy jön a kés alól a forgács, ahogy szikrázik az anyag.
A Híradástechnikai Vállalat üzemében kezdtem dolgozni, 1950-ben, és tizennégy év múlva lettem magánvállalkozó. Ezt a szakmát csak az iskolában nem lehet megtanulni, az öregebbektől kell ellesni az igazi titkokat. Jó logika kell hozzá, mert végig kell gondolni, hogyan lehet minél kevesebb befogással, késcserével elkészíteni egy adott darabot. Én is az idősebbektől lestem el a titkát, ennek köszönhető, hogy egyedi megrendelésekből még ma is meg tudok élni.
Bródi Emília