Erős lélekre van szükség - A szociális gondozó és a rehabilitációs nevelő

Persze nem kell megijedni, semmilyen veszély nem fenyegeti azokat, akik számára szimpatikusnak tűnik a szociális gondozás, viszont tény, hogy az itt dolgozók körében elég nagy a lemorzsolódás, a pályaelhagyás, ami elsősorban a pszichikai terhelés miatt történhet.

Munkájuk során különféle intézményekben vagy családi környezetben gondozzák a rászorulókat, feladataik közé tartozik a rájuk bízott embereknek nem csak a testi, hanem lelki egészségének a helyreállítása is.

A szociális gondozó bármilyen területen is helyezkedik el, a rábízott betegek, öregek számára biztos hátteret kell jelentenie, akinek személyes segítsége révén állandó napirend valósul meg az életükben.

Többféle képzési lehetőség

A képzési rendszert tekintve, országszerte számos helyen léteznek alap OKJ-s tanfolyamok, ahol több szociális területre képeznek szakembereket, illetve vannak ügyviteli szervezői tanfolyamok, ahol  pedig az egész szociális ellátás ügymenetével foglalkoznak

A szociális gondozók egy bizonyos szintű egészségügyi ismeretanyagot sajátítanak el az egy éves tanfolyam ideje alatt,  amelyet általában érettségi után lehet elvégezni, de – talán épp a pályaelhagyások következtében – arra is van lehetőség, hogy a középfokú végzettséget igazoló papírok hiányában is választható lehessen ez a szakma.

Mindamellett nem járnak rosszul azok, akik már diploma mellett szánják rá magukat arra hogy ezt a tevékenységet folytassák, létezik ugyanis főiskolai szintű képzés is, azokon a területeken ahol orvostudományi egyetem is működik, pl. Budapesten, vagy Pécsett.

Az utóbbi esetekben fontos megjegyezni,  hogy akár az egyetemi, akár a főiskolai képzést vesszük, azok még nem jelentik azt, hogy aki ott végzett, az  teljes értékű szociális munkás lenne, hiszen ezen a szakmán belül különféle szakosodási lehetőségek is vannak, idősügyi szakterületektől, az igazgatásügyi területeken át igen sokfelé lehet még egy éves ráképzéssel valamilyen szakirányt elsajátítani.

Régen a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán is volt szociális munkásképző szak, ma helyette szociális menedzser szak van, azok számára akik már rendelkeznek felsőfokú diplomával, itt intézményvezetői képzettséget lehet szerezni. Ha a múlt és a jelen nehézségeit vizsgáljuk ezen a pályán, akkor azért lehet okunk némi reménykedésre.

- Ma jobban bánunk a gondozottakkal - Magyarországon a szociális gondozás szervezett formája körülbelül csak az 1940-es évektől kezdve létezik – mondja Németh Sándor, a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesületének Elnöke. - A rendszerváltozás korszakáig, sőt még azután is jellemző volt, hogy vidéki, lepusztult kastélyokban, 30-40 ágyas szobákban zsúfolódtak össze a gondozottak. Csak a legutóbbi évtizedben kezdték el szabályozni a szociális intézményekben a férőhelyszámokat – egy szobába négy embert. Ekkor került bevezetésre a személyi szükségletek szabályozása is.

A beteg és sérült emberek ellátása komoly terheket róhat mindazokra, akik ezt a pályát választják, napi feladatokat jelenthet a sokszor magatehetetlen emberek öltöztetése, tisztába tevése akár egy idősek otthonában, vagy egy speciális, pl. szellemi fogyatékosoknak fenntartott intézmény falai közt. Előfordulhat hogy a szociális gondozónak az étkezések során is segíteni kell, a leves vagy a főzelék kanalazásában, ügyelnie kell a gyógyszerek helyes kiosztása közben, és nem szabad megrendülnie semmilyen váratlan eseménytől, legyen az betegség vagy bármilyen kellemetlennek ható dolog.

Természetesen tisztában kell lennie a benntlakók személyes problémáival, intéznie kell tudni az adminisztratív ügyeiket, és ha állapotuk engedi, közreműködnie a csoportos foglalkozásoknál, illetve azok szervezésében. Ezek az úgynevezett mentálhigiénés munkacsoportok azok, amelyek megóvják az idős, illetve a beteg embereket az elmagányosodástól. A szociális gondozónak ilyenkor ezekben a foglalkozásokban is tevékenyen részt kell vennie, sok szeretettel és odafigyeléssel kell odafordulnia mindenkihez.

Az ő feladata továbbá, ha a bentlakók állapota ezt megengedi, a különféle ünnepekre készülések idején a közös  kézimunkák vagy ajándékcsomagok készítése az ő vezetésével.

A rehabilitációs nevelő

A szociális területen belül egy elágazásnak tekinthető a rehabilitációs nevelők munkája. Németh Sándor így magyarázza a kettő közötti összefüggéseket:

- A szociális ellátáson belül két nagy csoport van, az egyik az alapellátás, a másik a szakosított intézményi ellátás, az utóbbin belül vannak az úgynevezett rehabilitáló intézmények, amelyek nem végleges ellátást, hanem egy meghatározott időn belüli ellátást nyújtanak, ami általában öt esztendőt jelent Az ide került emberekkel való foglalkozás a rehabilitációs szakemberek és nevelők feladata.

Ezeken a helyeken viszonylag barátságos környezetben történik az úgynevezett lassú visszaszoktatás a társadalmi életbe. Ehhez a munkához az alapvégzettségen kívül még külön rehabilitációs szakvizsga is szükséges. A szociális területek közül talán éppen ez tűnik az egyik leghálátlanabb feladatnak, hiszen előfordulhat, hogy a rehabilitációs nevelő nem igazán kap olyan visszajelzést a munkájáról, amelyet megérdemelne.

- Minden ilyen területre jelentkezőnek először egy önismereti csoportban való részvételt javasolnék  – mondja Nagy Pál, aki hosszú évek óta dolgozik ezen a pályán. Ezt a munkát ugyanis nem csinálhatja bárki. Ha maga is sérült egyéniség, vagy kicsúszik a lába alól a talaj, akkor bizony fennáll annak is a veszélye hogy gondozóból gondozott legyen, hogy valamilyen szenvedélybetegség rabjává váljon az, aki korábban nem tudta, hogy mire vállalkozik.  Valóságos veszély tehát a kiégés, mivel itt nincs annyi sikerélmény, mint az élet legtöbb más területén, könnyen előfordulhat hogy a nevelő hiába teszi ki a lelkét, a beteg rövid idő alatt visszakerül az intézménybe.

Mindamellett előfordulnak javulások is, amelynek a gondozó és a nevelő tevékeny részese lehet. Ebből a szempontból nagyon humánus és felelősségteljes pálya a szociális munkának bármelyik területe.

Folyamatos szolgálat

A legtöbb intézményben nem szabad a hétvégékre és az ünnepnapokra számítani, a gondozók, nevelők munkaideje általában két műszakos, tizenkét óra, általában este hétkor történik a váltás, viszont a plusz idő és az éjszakai műszak jelentős fizetésnövekedéssel járhat. Általában a kezdő szociális munkás és rehabilitációs nevelő a közalkalmazotti bértábla E-kategóriáját jelentő összegben részesül, de a megkapott fizetés kortól és végzettségtől, valamint a különböző jutalékoktól is függ.