A kicsik sok örömet adnak - a csecsemő- és gyermekgondozó

Európában és hazánkban egészen a 18-19. századig nem alakult ki a hivatalos csecsemő- és gyermekgondozás. Nálunk gróf Brunszvik Terézia nevéhez fűződnek az első ilyen irányú kísérletek, ő nyitotta meg 1828-ban az óvodák elődjét, a Habsburg Monarchia-szerte híres kisdedóvókat, amelyekben megfelelő gondoskodásban részesülhettek bölcsődés korú és nagyobb gyermekek.

– Természetesen amikor az első bölcsődék létrejöttek, még egészen mások voltak a körülmények, mint manapság - mondja Szikszai Jánosné, az egyik szakképzőiskola oktatója. - Az 1950-es évek elejétől Budapesten, a Vas utcában alakult meg az első gondozónőképző, aztán ez az intézmény átkerült a Könyves Kálmán körútra, most pedig a Raoul Wallenberg iskolában van nappali és munka melletti képzés. A tananyagok az idők során egyre bővültek, a képzés során nagyobb szerepet kapott a pszichológia, és általában a gyermekek nevelésével foglalkozó tudományok.

A csecsemő- és kisgyermekgondozó három éves nappali tanfolyam, és az új OKJ szerint beindult a moduláris képzés, a gyermekgondozó-nevelő. Aki ehhez a pályához érez vonzódást, annak valóban nagyon kell szeretnie a kisgyermekeket, fontos az igényesség minden téren, és a szakma praktikus oldalának az ismerete. Az elméletek gyakorlati alkalmazása itt különösen jelentős szerepet kap, valamint a kitűnő helyzetfelismerő képesség és a pedagógiai érzék. Ma már a csecsemő- és gyermekgondozónak jogi, szociális és etikai alapismeretekkel kell rendelkeznie, melyekhez ugyanúgy hozzátartoznak a pszichológiai és az ápolási tudnivalók, mint esetenként a szervezési és a dokumentációs feladatok is.

Legfontosabb azonban, hogy a jelentkező valódi hivatást érezzen erre a pályára, hiszen a kisgyermekekkel való foglalkozásnál szebb és felelősségteljesebb munka kevés van, és ezt igazán meg kell becsülni.

Szikszai Jánosné szerint:

- A legnagyobb nehézség talán az, hogy ez a szakma mostanában nincs a helyén sem az anyagi sem az erkölcsi elfogadottság tekintetében. A mi pályánk a szociális szférához tartozik, a kisgyermekgondozás és nevelés ugyanis nem négy éves korban indul, amikor az óvodai képzés elkezdődik, ahol már óvodapedagógusok foglalkoznak a kicsikkel, hanem sokkal előbb.

Szerintem a bölcsődei gondozónőnek is az oktatásügyhöz kellene tartoznia, mert a nevelés, már a születés után megkezdődik. A másik része ennek a munkának, hogy a kisgyermek sok türelmet és különösen nagy figyelmességet igényel, hiszen ők nem csak bájosak, aranyosak, hanem amikor betegek lesznek, azt is rögtön észre kell venni, és adott helyzetben elsősegélyt is kell tudnunk nyújtani nekik, és fel kell készülni arra is, hogy a munkának ez a része bizony fizikailag is megterhelő lehet. Olyan fiatalokat várunk tehát, akik valóban minden figyelmüket képesek a gyermekeknek szentelni, nagyfokú empatikus képességekkel rendelkeznek. Általában nők választják ezt a hivatást.

– Ez az „általában” csak nem azt jelenti, hogy fiúk is megpróbálhatják a jelentkezést?

– Hát erre nem volt még példa, legalábbis nálunk nem, az egészségügy többi területén persze vannak fiúk. Egyetlen fiatalembert találtam eddig, aki gondozónőképzőbe járt, de nála érthető volt az érdeklődés, mivel a felesége magánbölcsődét vezetett, és ő is meg akarta szerezni a vállalkozáshoz szükséges ismereteket. Manapság népszerűek az ilyen típusú vállalkozások is. Vannak alapítványi és magánbölcsődék, ugyanúgy, ahogy óvodák és napközik is, az ottani munkafeltételek, beleértve a keresetek is, a gondozási díjaktól függenek, amelyek intézményenként változóak. Ha állami területen nézünk körül, a helyzet egyértelműbbnek tűnik, és ahogy Máté Hajnalka gondozónő megjegyzi

– Harcolni kellene azért, hogy jobb helyzetbe kerüljünk… A munka ugyanis a legtöbb dolgozó szerint nincs megfizetve, hiszen bérezésük a közalkalmazotti tábla alapján történik, ami egy kezdő gondozónő esetében 80-100 ezer Forint közötti fizetést jelent, ami az évek során csak igen lassan növekszik. - Általában 7 órakor szoktunk kezdeni – mondja Hajnalka – és 10-re jön meg a társgondozónő, aki este 5-ig, 6-ig van bent, tehát így dolgozunk, csúsztatott műszakban, egymást váltva és összeegyeztetve az időnket. A hétvégék szabadok, és nyáron is van egy hosszabb szünidő, amikor a bölcsőde zárva van.

Egy gyönyörű és mélységesen emberi hivatás (amely valóban több megbecsülést érdemelne) – azok számára, akik komolyan gondolják!

Pusztai Gergely