Történelem tételek 3

gimnázium

$kep1$Fogalomtár: demokrácia= néphatalom, népuralomAreioszpagosz: az arisztokrácia gyűlése az Árész-dombonBulé: ötszázak tanácsa / 10kerület küldött 50-50 képviselőt/Osztrakiszmosz: cserépszavazás /Kleiszthenész vezette be, aki zsarnokságra tört, s a szabad  athéni polgárok veszélyesnek ítélték, száműzték 10 évre Athénból, de vagyonát nem vették el!Ekklészia : népgyűlés, a dem. Színtere, itt szavaztak. Hogy a szavazatok érvényesek legyenek legalább 6000 szabadnak részt kellett vennie.Heliaia: esküdtbíróság , sorsolással választotta a tagjait a népgyűlés, 6000 fő felváltva.Sztratégoszok és arkhónok: a népgyűlés választotta őket, a legfőbb tisztségviselők Athénban, 10 ill. 9 fő. /hadvezérek és főtisztviselők/ A katonai vezetők, a sztratégoszok az athéni állam tényleges vezetői voltak. 1 évre választották őket, de a hivatali idő lejárta után ismét meg  lehetett választani  személyüket./ Agóra: piactérObolosz: ezüstpénzAz athéni demokrácia fénykora és bukása a Kr.e. V.században történt. Periklész /nevének jelentése:”igen híres”/ sztratégoszi működése alatt jött létre az ókor legfejlettebb államformája, a demokrácia. A demokrácia kialakulását megelőzte a görög-perzsa háború, amely 5 szakaszban zajlott, és a görögség győzelmével végződött. Ebben a győzelemben döntő szerepe volt Athénnak. A demokrácia  lényege, hogy a szegényebbeknek is beleszólási jogot biztosított az állami életbe, ill. elősegítette az abban való gyakorlati részvételt. Ha politizáltak, nem tudtak termelni, s ez jövedelem kiesést eredményezett. Ezért, hogy a kiesett jövedelmet pótolja, Periklész napidíjat vezetett be, amelynek összege 2-3 obolosz volt./ Athénban naponta 1-2 oboloszból meg lehetett élni. / Periklész az ötszázak tanácsában és az esküdtbíróságokon végzett munkáért, majd később a görög politikai életben sajátos szerepet játszó színházi előadásokon való megjelenésért is napidíjat fizetett. A napidíjat az athéni állammal fizettette ki. Ugyanakkor pontosan meghatározták, hogy ki tekinthető athéni polgárnak, elzárva ezzel az utat a polgárjog bővítésétől. Az athéni államnak nem okozott nagy megterhelést a napidíjak rendszere. A polgárok nem fizettek adót, de az idegenek, bevándorlók /metoikoszok/ és a rabszolgák igen. Jelentős volt a kereskedelemből, a kikötői forgalomból, a bírságokból és a laurióni ezüstbányákból befolyó jövedelem. Komoly bevételt jelentett Athénnak a szövetségesek hozzájárulása, amelyet a háború befejezésével sem szüntettek be, hanem emeltek, s így ez adóvá vált. A poliszban virágzott a gazdaság. A mezőgazdaság is fejlődött: szőlőt, olajbogyót, gyümölcsöket, zöldségféléket termesztettek. Virágzott az ipar is: a kerámia-, fémipar, a hajóépítés, a nagy építkezések / a háború után/  nagy lendületet vettek. Az utóbbi az építészetet is külön iparággá tette. Egyes iparágak szakosodtak /pl. a fémiparban/, sok helyen családi keretekben folyt a termelés. A legjobban fejlődő ágazat a kereskedelem volt. Egyrészt lebonyolította Athén növekvő behozatalát és kivitelét, másrészt Athén tengeri fölényét bizonyítandó, jelentős bevételei származtak a közvetítő kereskedelemből.Thuküdidész görög történetíró  így jellemezte Athén politikai berendezkedését/Periklész beszéde alapján/:  „ Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem a kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve, mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van,szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük el közügyeinket.”A rabszolgamunka előretörésével a rabszolgáknak lehetőségük volt arra, hogy megváltsák magukat. Megvalósult a viszonylagos vagyoni egyensúly,  hiszen Periklész intézkedései a vagyonosokra többletkiadásokat rótt, a szegényeket pedig napidíjjal támogatta. Az athéni demokrácia egy-két nemzedék idejére ténylegesen biztosította az athéni polgárok egyenlőségét.Athént csodálatosan szép várossá alakult. A lenyűgöző remekművek óriási összegeket emésztettek fel, amelyeket Athén a szövetségesek adóiból fedezett. A görög-perzsa háborúban  létrejött déloszi szövetség, már nem  védelmi szervezet volt, hanem a szövetségesek Athén adófizetőivé váltak. Athén nem engedett senkit kiválni a szövetségből, ha kellett, fegyverrel kényszerítette őket maradásra. A másik feszítő ellentét Athén és a többi polisz között kialakult versengés volt, új területekért, új piacokért. Ebben a  versengésben Athénra veszélyt Korinthosz jelentett. Mivel Athén kereskedelmi versenytársainak és Spártának egybeestek az érdekei, Kr. e. 431-ben kirobbant a peloponnészoszi háború. Egyik fél sem tudta megtörni a másik ellenállását, mikoris Athénban /a déloszi szövetség menekültjei miatt keletkezett túlzsúfoltság/ kitört a pestis. Kr.e.429-ben Periklész is áldozatul esett a pestisnek. A háborúban kimerült ellenfelek békét kötöttek, nem sokáig. Szícilia megszerzéséért ismét fellángoltak a harcok, amelynek következtében Athén elvesztette hadereje javát. A kegyelemdöfést az adta meg, hogy Spárta az ősellenséghez, a perzsákhoz fordult. Eladta a perzsáknak az kis-ázsiai ión városokat, s ezen a pénzen egy ütőképes tengeri erőt szereltek fel. A meggyengült Athén a Helleszpontosznál /ma Dardanellák/ tengeren is megverték. Kr.e. 404-ben békét kötöttek, felbomlott Athén szövetségi rendszere,  leszerelték a flottáját, lerombolták a városfalakat. Athén többet nem tudott beleszólni jelentős mértékben a görög történelembe.