Történelem tételek 2

gimnázium

Fogalmak, melyeket ismerned kell:dór /népcsoport/ Helóta: fogoly, leigázott akháj, állami rabszolga Akháj: őslakos Apella: spártai népgyűlés Hoplita: nehézfegyverzetű gyalogos katona Taigetosz” kitevő” szikla Krüpteia: rejtőzködés Ephorosz: felügyelő Geruszia: a vének tanácsa Perioikosz: „körüllakó”     Spártát a dórok alapították, leigázva az itt élő akhájokat. Az akhájok alávetett helyzete sokban hasonlított a Keleten megismert közrendű szabadokéhoz. A spártai polgárok egyenlő nagyságú földbirtokkal rendelkeztek. A földeket a leigázott akhájok /helóták/ művelték, akiket nem lehetett eladni. Az egyenlőséget nemcsak a földbirtok azonos nagysága, hanem a vaspénz bevezetése is szolgálta,így a belső kereskedelemből senki nem tudott előnyre szert tenni a többi polgárral szemben. Megakadályozták a vagyoni különbségek kialakulását, amelynek az volt a magyarázata, hogy a leigázó dórok saját létszámuknál tízszer több akhájt tartottak szolgaságban. Ezeknek a féken tartására meg kellett őrizni a polisz belső egységét. A spártai állam fő feladatai : a hadsereg kiképzése, területszerzés, a háborúskodás – voltak. Ebben a társadalomban a teljes jogú polgárok legfőbb és szinte az egyetlen tevékenysége a harc volt, tehát a kétkezi munkának nem volt nagy becsülete. A korlátozott joggal rendelkező perioikoszok kézműveskedtek / a hadsereg számára/, a helóták pedig, a mezőgazdaságban dolgoztak, földet műveltek. Mindent alárendeltek a katonáskodásnak, hiszen Spárta katonaállam volt. Csak a szabadnak született férfiak lehettek a hadsereg tagjai, a „körüllakók” abban az esetben katonáskodtak /könnyűgyalogosként/, ha a poliszt nagy veszély fenyegette. Ők alkották a segédhadakat. A helóták álltak a társadalom legalján, az állam tulajdonát képezték, nem lehetett őket eladni, nem rendelkeztek semmilyen politikai joggal, bármely spártai megölhette, megszégyeníthette őket. Mégis sokban különböztek az ókori rabszolgáktól, hiszen maguk is gazdálkodtak, a termésüknek csak a felét kellett beszolgáltatniuk, családokban élhettek, és ingóságaikat örökíthették. Vagyis nem rabszolgák voltak, hanem meghódított őslakók. Hasonló rétegeket látunk pl. Krétán. A spártai államforma az arisztokratikus királyság volt. A királyokat az előkelő dór családokból választották, de szerepkörük jóval korlátozottab volt, mint Keleten. Háborúkban hadvezérek, békében a vallási szertartások irányítói voltak. A 2 királyból és a 28 vénből /30 fő/ állt a vének tanácsa /geruszia/. A véneket a 60. életévüket elért polgárok közül választották, akik életük végéig a tanács tagjai maradtak. A Vének Tanácsa tehetett javaslatot a népgyűlésnek /apella/, hogy miről tárgyaljon. A népgyűlésnek nem volt akkor jogköre, mint Athénban. Gyakorlatilag csak igennel vagy nemmel szavazhatott az eléje terjesztett kérdésekről. Az apella és a geruszia mellett még választottak öt felügyelőt /ephorosz/, akik az állam életének tényleges irányítói voltak. E tisztséget a 30.életévüket betöltött polgárok látták el, egy évre. Feladatuk volt a bíráskodás, a rendőri felügyelet, a tisztviselők ellenőrzése, a külpolitika stb. Tehát az egyes állampolgárok beleszólási lehetősége az állam ügyeibe nem volt egyenlő. A tekintély és az életkor alapján választották ki a vezetőiket, s a népgyűlés jogköre korlátozott volt. Kr.e. 550 körül Spárta létrehozta a peloponnészoszi szövetséget /városszövetség/, amely Spárta hatalmi súlyát biztosította a Peloponnészoszon, és védte az arisztokratikus államberendezkedést. A spártai nevelés A spártai nevelés lényege az volt, hogy az egészséges fiúkból jó katona legyen, az egészséges lányok pedig, egészséges utódokat szüljenek. A gyermek megszületése után az ephoroszok megvizsgálták a csecsemő életképességét, és ha nem találták megfelelőnek, kitették a Taigetoszra, hogy elpusztuljon. A fiúk 7 éves korukig a családban nevelkedtek, utána átvette a további nevelésüket-kiképzésüket az állam. A lányok a családban maradtak, sportolással és alapvető ismeretek elsajátításával készültek fel az anyaságra. A fiúkat hétéves koruktól katonai fegyelemben nevelték, amely a nehéz, sőt kegyetlen életkörülmények elviselésére készítette fel őket. Nemcsak az igénytelen életmódhoz, hanem az ellenséggel való könyörtelen leszámoláshoz is hozzászoktatták az ifjakat. Közösségekben éltek, keveset kaptak enni, sanyarú körülmények között „edződtek”, télen-nyáron a csupaszt földön aludtak . A serdülő és ifjú spártaiakkal gyilkoltatták le /beavatási szertartás/ az értelmesebb és erősebb helótákat. Ez volt a krüpteia /rejtőzködés/, nappal elrejtőztek, éjjel előjöttek és gyilkoltak. Ennek az volt a célja, hogy hozzászokjanak a vérhez, a harchoz, s egyben a helóták lehetséges lázadásáit is megelőzzék. 20 éves koruktól a hadsereg tagjai lettek, s amikor az első harcba elindultak kaptak egy pajzsot az édesanyjuktól:”ezzel vagy ezen”, mondattal, amely figyelmeztetés volt a hősies magatartásra. Az a spártai, aki a hátába kapta a nyílvesszőt v. a dárdát,- tehát gyáván viselkedett -, szégyent hozott az egész családjára. 30 éves korukig a közösségben éltek, családjuktól külön, minden „puhaságot” tiltottak a felügyelők, sőt rendszeresen ellenőrizték, hogyan élnek, mit esznek, figyelték életmódjukat. 30évesen megnősültek, családot alapítottak, de 60éves korukig katonakötelesek maradtak. A hellászi történelem legbátrabb és legedzettebb katonái voltak, számtalanszor adták a hazáért való önfeláldozás szép példáit. /görög-perzsa háború/ A leírtakból kirajzolódó kegyetlenség, érzéketlenség, a nem kívánt gyerekektől való megszabadulás nemcsak Spártára volt jellemző. Más poliszokban is hasonló szertartásokkal avatták az ifjakat férfivá. Athénban például az utca sarokra tették ki a a nem kívánt gyereket, akit bárki elvihetett és saját belátása szerint bánhatott vele. Plutarkhosz /történetíró/ leírása alapján:”… a gyermeknevelést ügyesen és gondosan intézték, hogy pólyázás nélkül a csecsemő tagjai és egész teste szabadon maradjon: hogy minden ételt válogatás nélkül, szívesen fogyasszanak, ne ijedezzenek a sötétben, ne féljenek egyedül, ne is tudják, hogy mi az a makrancoskodás és pityergés… mihelyt betöltötték hetedik évüket, magához vette és csoportokba osztotta, és hozzászoktatta őket, hogy mindenkire nézve kötelező fegyelem alatt, közösen nevelkedjenek, együtt játsszanak és foglalatoskodjanak … Rajonként és csoportonként együtt aludtak azon az almon, amelyet maguk gyűjtöttek, úgy, hogy az Eurótász mentén termő sás hegyét puszta kézzel, kés nélkül tördelték le.”