Történelem tételek 1

gimnázium

Egyiptom, a Nílus ajándéka  Kr. E. 3. évezredben /2900./  Aha Ménész /”Harcos mén”/  Felső-Egyiptom uralkodója meghódította Alsó-Egyiptomot és egy egységes birodalmat teremtett. / érdekesség: Alsó-Egyiptom északon található, Felső-Egyiptom, délen, mivel a Nílus Szudánban ered, és a Földközi-tengerbe ömlik. Ezt a Nílus deltájának hívjuk. Az egyiptomi birodalomban az életet a Nílus jelentette, ezért nevezik: a Nílus ajándékának. A Nílus áradásai és a folyamatos öntözés Egyiptomban nem tette tönkre a talajt, mivel a két nagy ágból egyesülő folyam növényi hordalékot ill. a  hegyekből tápanyagokban dús iszapot hozott magával. Ezért nevezzük folyómenti kultúrának ill. öntözéses  gazdálkodáson alapuló  kultúrának .Ebben a korszakban bontakoztak ki az egyiptomi  művészet,a vallás és írás jellemző vonásai.  Az írások közül a legfontosabbak a hieroglif-jelek /hieroglif=szent vésés/, amelyekkel szövegeket örökítettek meg . Két egyszerű változatát is ismerjük, a hieratikus és a demotikus írást. / a hieratikus írásjelek-papi ,a szent vésések egyszerűbb változatai, így írtak a főpapok, a demotikus-népi írásjelek az előbbinek gyorsírásszerű változata. 1822-ben egy francia történész fejtette meg a hieroglifák titkát, ezt hívjuk rosettei /rozetti/ kőnek, amely manapság a British Múzeumban látható.  Az egyiptomi történelmet 3 nagy korszakra oszthatjuk: Óbirodalom,- Középbirodalom-, és Új-Birodalom.                                                                                             Az egyesült országban fáraók uralkodtak, akiknek hatalma korlátlan volt. Istenként tisztelték őket, szinte az egész ország a tulajdonuk volt, s mindenki az ő kegyüktől függött. A fáraó /jelentése: „nagy ház”/ a papságra és a hivatalnokokra /írnokok/  támaszkodott,  s a termelőmunkát a közrendű szabadok végezték. /pl. kereskedők, iparosok, földművesek/, a  nagyszámú rabszolgahad is ezt a rendszert szolgálta.  Az állam nemcsak az öntözőrendszereket-csatornákat tartotta fenn, hanem az egész gazdasági élet irányítása a kezében volt.  Az uralkodók rendkívűli hatalma tette lehetővé az  Óbirodalom első századaiban a piramisok megszületését, amelyek az ókori építészet legnagyobb alkotásai /a Gizai-piramisok: Kheopsz, Khefrén, Menkauré/.  A halál utáni élet jelentős szerepet játszott az ókori egyiptomiak vallási képzeteiben. Így jutott fontos szerep az  emberi testnek. Ezért igyekeztek megóvni az enyészettől a halál után is. Kialakult a mumifikálás. A mumifikálással együtt  az egyiptomi mitológiába is betekintést nyerhetünk. Az Amon-papság hatalma jellemezte a kort, hiszen a fáraót  a Napisten /RÉ/ leszármazottjának tartották. Ozirisz-Ízisz-Hórusz hármassága /férj-feleség-gyerek/ figyelhető meg, de szinte minden városnak volt istene, akiket szent állatuk fejével ábrázoltak. /pl. a mumifikálás istenének sakál feje volt – Anubisz, Hóruszt sólyom-fejjel ábrázolták stb./ Az Új-Birodalom az egyiptomi nagyhatalom kora. Komoly és eredményes háborukkal elfoglalták Palesztínát és Mezopotámiát. A kor legnagyobb uralkodója, II.Ramszesz – kr.e. XIII.sz., alatt érte el a birodalom a legnagyobb kiterjedését. A sikeres hódításokat a vas megjelenésének köszönhették. Harci szekerekkel és vasfegyverekkel hadifoglyok ezreit ejtették el, amely a rabszolgatartás terjedéséhez vezetett.Az egyiptomi társadalom úgy épült fel, mint egy piramis. A legtetején állt a fáraó, utána következett a katonai-papi-nemesi réteg, majd a hivatalnokok-írnokok, nagyszámú közrendű szabadok, és legalul a rabszolgák. /házi rabszolgaság/ A gazdaság területén is fellendülés következett be, rátértek az ekés földművelésre, az öntözésben elterjed egy gémeskútszerű  vízemelő szerkezet, a saduf. Új állatfajták hódítottak, mint például a gyapjat adó juh, és a később szinte az ország jelképévé váló teve. A ló tenyésztését is megtanulták, de ebben a korban a lovat még csak a harci szekerek elé fogták. A termelés gazdagságát a „fekete föld” biztosította, hiszen a Nílus évente többször kiáradt, és a termékeny iszapon többször arathattak. Ezekről szólnak a papírusztekercsek /rostanyagú nád/ és a pergamenek /állati bőrök/, amelyek speciális kikészítéssel váltak alkalmassá a szövegek leírására. Kr.e. a XIII.sz. végétől a megjelentek a „ tengeri népek”, amelyek rázúdultak a gazdag országra. Ezután Egyiptom megszűnt nagyhatalom lenni. A későbbi történelmi korokban /Ókori Görögország, Római Birodalom/, mint egy tartományt képezett a nagy múltú ország.Javasolt: térképhasználat, források