Tervezés és siker: a webdesigner

tanfolyam, továbbképzés

Óriási szerencséd van, őszintén meg kell mondanunk! Gondolj arra, hogy néhány évtizeddel ezelőtt legfeljebb kopott kabátú, szakállas portrérajzoló idénymunkás lehettél volna, esetleg rosszul fizetett tanár egy lerobbant általános iskolában, ahol a gyerekek tíz perc alatt összemaszatolják a papírt rajzórákon, csak hogy hagyd már őket békén és kimehessenek focizni… Ma pedig világcégek logóit, weblapjait tervezheted, és ha tehetséges vagy, még a feltételeket is te szabhatod. Gondold meg, egy keresményedből vásárolt, könnyű suhanású sportkocsival érkezel délelőtt, hosszasan kávézol, majd ráérősen feldorombol a géped, amelyen mindig a kettővel újabb operációs és grafikai rendszer fut, mint amelyeket a nagyközönség használ… és közben bármikor úgy dőlhetsz hátra a fotelodban, mintha te volnál a nagyfőnök! Mivel ez így is van, hiszen köztudott, hogy egy webdesignernek valójában nem parancsol senki, legfeljebb a határidő. Így hát esetenként megváltozik a kép: éjjel kettőkor is ott térdelsz zakkant idegekkel a szobád közepén, szétdobált tervrajzok között, miközben szidod magad, hogy hogyan lehettél ilyen felelőtlen, hiszen már csak pár napod van arra hogy elkészüljön a micro-site, amit a Porsche, vagy a Gucci divatház rendelt meg tőled. A webdesigner pálya változatos, szabad és viszonylag kötetlen lehetőségeket kínál, ami a saját időd beosztását illeti, de ezekhez mérten óriási felelősséggel is járhat. Itt valóban nincsenek szabályok, hiszen nem készül két ugyanolyan munka, minden új projekt izgalmas, egyedi fázisokból áll, a végeredmény pedig lehet valamilyen mutatós csecsebecse, de akár egy komoly műalkotás is. Persze mindig a megrendelő igényeihez kell alkalmazkodni, jobban mondva kitalálni a titkos szándékait is, mert csak így lesz a munkáddal elégedett. Ha pedig mindez megtörténik, akkor számíthatsz arra, hogy máskor is igényelni fogja a szakértelmedet, és még tovább is ajánl. Az ilyen esetekben, a kellemes jövedelmi tényezők mellett mindenképpen be kell kalkulálnod a túlórák lehetőségét, ami úgy tűnik ezen a pályán tényleg elkerülhetetlen. -         Vannak korszakaim, amikor sokat éjszakázom és vedelem a kávét, de szerencsére akadnak nyugodtabb periódusok is – mondja a még viszonylag pályakezdőnek mondható Karsai Ferenc. - Hogy mások milyen időbeosztás szerint dolgoznak, az egyéni lehet, de több kollégám van hasonló helyzetben mint én. Persze egyáltalán nem szeretnék panaszkodni. Tavaly például egy másfél hónapos dél-európai és közel-keleti útra sikerült eljutnunk kedvesemmel a megkeresett pénzből, úgy hogy még bőven maradt is belőle. Ennek ára  a sok túlóra, no meg nem tagadom, a szerencse is, amely persze együtt kell járjon a szakértelemmel, hiszen a komolyabb megrendelők nagyon megnézik hogy kivel dolgoztatnak. Országszerte kitűnő tanfolyamok állnak rendelkezésére azok számára, akik a webdesigner pálya iránt érdeklődnek, többnyire nem kell hozzá más, csak egy érettségi, és azért némi számítógépes ismeret sem hátrány. Leginkább az Adobe Dreamweaver, az Adobe Flash és az Adobe Photoshop használata a leginkább elterjedt ezeken a tanfolyamokon, amelyek biztos alkalmazásaihoz még rengeteg szakmai tudnivaló társul. Nem csekély az ipar- vagy képzőművészeti iskolákat végzettek száma sem ezen a pályán, ami érthető, hiszen itt a jövedelemszerzés lehetősége valóban biztosabb, mint művészként vagy alkalmazott grafikusként várni a bizonytalan jövőt. -          A tanfolyamok általában kifejezetten gyakorlatcentrikusak, ide elsősorban olyanok jönnek, akiknek a szépérzékük, rajzkészségük már eleve kialakult – vélekedik Falus Miklós, aki maga is most fejezi be egy esztendős kurzusát egy fővárosi iskolában. - Nem tagadom, és biztos sokan mások is így vannak vele, már kölcsönösen jól ismerjük egymást azzal a céggel, ahová kapcsolataim révén kerülök, immár az oklevél birtokában, hivatalosan is. Hogy később a szabadúszó pályát választom-e, az még a jövő kérdése, szerintem mindkét módon jól lehet boldogulni. Nekem kell a szabadság is, valaha grafikus szerettem volna lenni, vonz a kötetlen munkaidő, hiszen nálunk soha vissza nem térő témák, ötletek, feladatok kidolgozása zajlik, és nem letöltendő napi robotolás. Ebből a szempontból olyanok vagyunk, mint a művészek, bár titokban sajnálom egy kicsit, hogy munkáink szerzői ismeretlenek maradnak a nagyközönség számára. PG