Nyelvtudásért Egyesület: rosszul mért az idei magyar érettségi

Az idei középszintű írásbeli magyar érettségi szövegértési feladatsora a középiskolás tudás hiteles mérésére alkalmatlan volt. A feladatlap nem a szövegértés, hanem sokszor a logikai kapcsolatok alapján várta a megoldásokat. A feladatok megfogalmazása, valamint a megoldókulcs több helyütt pontatlan és hiányos volt. Utóbbi merevsége sem az egyéni gondolkodásmód, sem a kreatív magyartanítás eredményeinek értékelésére nem volt alkalmas, ráadásul a teszteléssel szembeni alapvető elvárásoknak sem felelt meg – ezt állapították meg a Nyelvtudásért Egyesület szakértői,

akik tartalmi és méréstechnikai szempontból egyaránt megvizsgálták az írásbeli érettségi vizsga feladatait.

A Nyelvtudásért - Országos Nyelvoktatási és Nyelvvizsgáztatási Szakmai Egyesület tudásméréssel foglalkozó szakértői tartalmi és méréstechnikai szempontból górcső alá vették az idei középszintű magyar érettségi feladatait. A szerezhető pontszám csaknem felét adó szövegértési feladatok egyetlen, hosszabb szöveg elemzésére épültek. Az idén választott szöveg – a Lukácsy Sándor által szerkesztett Nemzeti olvasókönyv létrejöttének leírása – komoly kihívást jelentett a vizsgázóknak, nem is annyira hossza (2,5 gépelt oldal), mint inkább az élő, beszélt nyelvre jellemző, helyenként pongyola és gyakran sejtelmeskedő fogalmazásmódja miatt.

Az első feladatban a vizsgázóknak az alapszöveghez kapcsolódó hét megállapítást kellett időben sorba rendezni, azonban a szöveg több bekezdés esetében semmilyen objektív fogódzót nem nyújtott az időbeliség megállapítására. A sorba rendezendő megállapítások maguk is pontatlanok voltak: a megadott szövegen túllépve, több esetben a feladatíró szubjektív szövegértelmezését vitték új elemként a feladványba – mondta Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke.

Tetézte a gondot, hogy az a diák, aki a megoldókulcs szerint sorrendezett lista első elemét nézte el, jó eséllyel 0 pontot szerzett, függetlenül attól, hogy a lista többi elemét egyébként jó sorrendbe rakta-e, hiszen ezek mindegyike „elcsúszott” és így hibás sorszámot kapott megoldásában. Az a társa viszont, aki a megoldókulcs szerinti megoldásban a sor végére kerülő tételeket rontotta el, a maximális 7-ből akár 5 pontot is megszerezhetett, miközben azonos arányban adtak helyes és helytelen válaszokat – vélekedett Rozgonyi Zoltán. A szövegértés első és egyben legmagasabb pontértékű feladata jól szemlélteti azt, amikor a tudásmérési, tesztelési szakismeret hiányát a feladatok szigorú előtesztelésének elmulasztása súlyosbítja.

A Nyelvtudásért Egyesület nem kíván állást foglalni a sajtóban és az interneten legnagyobb

visszhangot kiváltó harmadik feladat kérdésében, hogy az adott kontextusban a „lenni vagy nem lenni” idézet szövegforrásaként a diáknak Kosztolányit vagy Shakespeare-t illik-e asszociálnia (a hivatalos megoldókulcs az előbbire, a kérdésben nyilatkozó magyartanárok többsége az utóbbira szavazott). A tudásmérésben jártas szakértők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy az érettségi feladatsor feldolgozását a tesztelési gyakorlatban kötelező minőségbiztosítási elvárásoknak megfelelően kellett volna elvégezni. Ha ez megtörténik, akkor az adatok elemzése után a nyilvánvalóan problémás harmadik feladatot éppúgy ki kellett volna zárni az értékelésből, mint a teljes első feladatot. Hasonlóan kellett volna eljárni az érettségi 5. és 10. feladatának több – számos középiskolai tanár és a Magyartanárok Egyesülete által is jogosan kifogásolt – kétértelmű kérdésével is. - A nyelvtudásmérésben szokásos elemző és utólagos korrekciós eljárások szakszerű alkalmazása esetén nem hitvitán múlna több tízezer középiskolás érettségi jegye és ezzel felvételi pontszáma. A tudásmérési szakértelem és a minőségbiztosítási eljárások pedig rendelkezésre állnak a több mint egy évtizede működő nyelvvizsga központokban és az Oktatási Hivatalban egyaránt – tette hozzá a Nyelvtudásért Egyesület elnöke.