Natív és kontrasztanyagos CT-vizsgálatok

Célja: A mellkas, a hasi szervek, a kismedence, a csontok és a koponya gyulladásos, daganatos megbetegedései, sérülései esetén alkalmazott vizsgálómódszer. Az elváltozások pontos helye, kiterjedése és eredet vizsgálható. A módszer lényege: A vizsgálat röntgensugarakkal történik. A különböző szövetek különböző módon nyelik el, vagy engedik át a röntgensugarakat. A CT-vizsgálat során a test hosszanti tengelye körül körbeforog és előre halad egy röntgensugarat kibocsátó és azzal szemben, egy röntgensugarat detektáló berendezés.  Az átengedett sugarakat a forgó detektor pontról pontra érzékeli. Az így nyert adatok számítógépes feldolgozása után, monitoron keresztül megjelenik a test vizsgált szeletének harántmetszeti képe. A vizsgálat menete: A beteg  a vizsgálat megkezdése után a vizsgálóhelyiségben egyedül tartózkodik. Utasításokat egy hangszórón keresztül kap a vizsgálótól. Miután a beteg a vizsgálóasztalra felfekszik, az lassan egy fekvő hengerbe csúszik. Itt történik a röntgensugarak kibocsátása és érzékelése. A betegnek nincs különösebb tennivalója a vizsgálat közben, az asszisztens időnként mély lélegzetvételekre és a levegő benntartására  szólitja fel. Előkészítés: A vizsgálat általában nem igényel különösebb előkészítést. A kontrasztanyagos vizsgálatok előtt a beteg vénás injekció formájában röntgenfogó ( jódtartalmú ) kontrasztanygot kap. A kontrasztanyag beadása után melegségérzet előfordulhat, néha a beteg úgy érzi mintha vizeletét maga alá engedte volna ( ez azonban biztosan nincs így ). A has CT-vizsgálatához általában szükség van vízzel higított kontrasztanyag megivására a vizsgálat előtt 1 órával. A kontrasztanyag hasmenést okozhat. Figyelmeztetés: A röntgensugárzás magzatkárosító hatású lehet, ezért a terhességről a vizsgálatot elrendelőt tájékoztatni kell! Jódérzékenységről a kontrasztanyagos vizsgálatok előtt a vizsgálót tájékoztatni kell. A vizsgálat alatt a betegnek bezártságérzete lehet. A vizsgálat nem fájdalmas!