Munkavégzés szabályai

munkahely

  1. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni. (2) A munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. (3) A munkáltató köteles a) a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja b) a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni c) a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani. (4) A munkáltató köteles a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban, illetve a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelően munkabért fizetni. A munkavégzés szabályait tartalmazó fejezet elsőként a munkáltató kötelezettségeit rögzíti. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződésben foglaltak szerint foglalkoztatni, továbbá az abban meghatározott munkabért megfizetni. Ezért lényeges, hogy a munkaszerződésben a kötelező tartalmi elemek, a munkakör, a munkavégzés helye, a személyi alapbér pontosan kerüljön meghatározásra. Mindezek mellett lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalót viszonylag rövid, átmeneti időre a munkaszerződésben megjelölt munkakörtől, munkahelytől eltérően foglalkoztassa. Például a munkáltató Munka tv. új szabályai szerint utasítással átirányíthatja (Munka tv. 83/A. §), kiküldheti (Munka tv. 105. §), kirendelheti (Munka tv. 106. §) a munkavállalóját. A munkáltató irányító, fölérendelt pozíciójából eredően azonban a munkavállaló nem kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe. A munkáltatónak kötelezettsége a munkaviszonyra vonatkozó szabályok betartása, külön is hangsúlyozva az egészséges és biztonságos munkafeltételek biztosítását. Ez utóbbival összefüggésben felhívjuk a figyelmet pl. a Munka tv. 85. §-ban rögzített, a terhes nő, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatására vonatkozó szabályok betartására. A munkavállaló pedig köteles munkára képes állapotban, megfelelő egészségi (szellemi, fizikai) állapotban megjelenni. Ennek meglétét a munkáltató jogosult és a munkavédelmi szabályok értelmében köteles is ellenőrizni. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. 60. §-a szerint a munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munka végzésére vonatkozó szabályok megtartásával végezhet munkát. A munkáltató kötelessége az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése, a munkavállalók munkavégzésének szakmai irányítása, a munkafolyamatokkal összefüggő tájékoztatás megadása, továbbá rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkavállalók betartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket. A munkavállaló a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban történő munkavégzési kötelezettségéből eredően a munkaidőben nem lehet alkoholtól befolyásolt állapotban. A munkáltató megfelelő vizsgálattal jogosult, illetve köteles rendszeresen ellenőrizni azt, hogy a munkavállalók megtartják-e az alkoholos befolyástól mentességre, illetve az alkoholtilalomra vonatkozó rendelkezéseket. A munkavállaló munkára képes állapotával kapcsolatos Legfelsőbb Bíróság MK 122. számú állásfoglalása. E szerint, ha a munkavállaló az alkoholtól befolyásolt állapotának vagy a reá vonatkozó alkoholtilalom megtartásának ellenőrzésére irányuló vizsgálatban való közreműködést megtagadja, ez önmagában is alkalmas lehet a törvény szerinti hátrányos jogkövetkezmények alkalmazására. Az ilyen vizsgálatban való közreműködést megtagadó munkavállaló a munkavégzéstől eltiltható, és emiatt jogszerű a munkabérének a megvonása is az eltiltás időtartamára. A munkáltató köteles az általa végzett vizsgálat eredményéről a munkavállalót írásban tájékoztatni. Ha a munkavállaló az eredményt nem fogadja el, a bizonyítás a munkáltatót terheli. Előfordulhat, hogy a munkáltató, illetve megbízottja visszaél az ellenőrzési jogával, azaz jogát rendeltetésellenesen gyakorolja [Munka tv. 4. §-ának (2) bekezdése]. Például azért végzi a vizsgálatot, hogy meggyőződjék róla a munkavállaló alkoholtól befolyásolt, illetve attól mentes állapotban van-e, hanem például személyes bosszúból hosszabb időn át, esetleg naponta többször, alaptalanul ismétli a vizsgálatot. Ilyenkor a munkavállaló kellő indokkal tagadja meg a közreműködést, valamint akkor is, ha a munkáltató arra nem jogosult munkavállalója rendelte el a vizsgálatot. A vizsgálat elvégzésében való közreműködést kellő alap nélkül megtagadó munkavállalót a további munkavégzéstől el is lehet tiltani, és részére az eltiltás idejére munkabér nem jár az 1993. évi XCIII. tv. 54. §-ának b) pontjára, 60. §-ára, és a Munka tv. 151. §-ára tekintettel. Ha viszont a munkavállaló a vizsgálat eredményét kifogásolja, a munkáltató a vita eldöntése érdekében az arra illetékes orvostól véralkohol vizsgálatot kérhet [16/1986. (XII. 17.) EüM rendelet]. A munkavállaló fő kötelezettsége a munkaidőben történő rendelkezésre állás, valamint a személyes munkavégzés. E két követelmény vizsgálata, illetve teljesülése sokszor segíthet annak eldöntésében, hogy a felek között valójában milyen jogviszony, munkaviszony, vagy foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony jött-e létre. A munkavállaló kötelezettségei közé tartozik továbbá a munkáltató által kijelölt képzésben való részvétel. Feltétele, hogy a munkáltató fizesse meg a képzés költségeit és a képzéssel kapcsolatban kiesett munkaidőre a munkabért. A Munka tv. 103. § (2) bekezdésének 2001. július 1-től hatályos módosítása összefügg a Munka tv. új 117. §-ával. A 103. § új (2) bekezdése ugyanis csak azt írja elő, hogy a munkavállaló köteles a munkaköréhez kötődő előkészítő és befejező munkákat is elvégezni. A korábbi szabályok azt is rögzítették, hogy ezt törvényes munkaidőn belül kellett teljesítenie, illetve ha ez nem volt munkaidőn belül megoldható, akkor a túlmunkára vonatkozó szabályok szerinti díjazás illette meg a munkavállalót. Az új Munka tv. 117. §-a csak arról rendelkezik, hogy a munkaidőbe be kell számítani a munkavégzéshez kötődő előkészítő és befejező munkák időtartamát. A fentieken túl a munkavállalót un. általános titoktartási kötelezettség is terheli. Az üzemi, üzleti titok, illetve az alapvető fontosságú információk körét mindig az adott munkáltató viszonylatában lehet behatárolni, melyet általában a munkáltató meg is tesz. A munkavállaló kötelezettségszegése a legsúlyosabb esetben (pl. bizalmas információk rendszeres kiszivárogtatása a konkurens cégnek) akár a rendkívüli felmondás alapjául is szolgálhat. Kiemeljük, hogy hasonló kötelezettséget tartalmaz a Munka tv. 3. § (3) bekezdése, amikor kimondja a munkáltató gazdasági érdekét veszélyeztető magatartást tilalmát. BH2001. 141. A munkáltató egészségkárosodásért fennálló felelőssége nem csak a külső (látható), hanem a belső sérülésért is fennáll. A jogszabály ugyanis e tekintetben nem tartalmaz eltérő rendelkezést [Mt. 102. § (2) bek., (3) bek. b) pont., 174. § (1) és (5) bek.]. BH2000. 34. A törvény biztosítja azt a lehetőséget, hogy a leltárhiányért fennálló felelősséget kollektív szerződés szabályozhassa. Ez a felelősség azonban nem a megőrzési felelősség speciális esete, hanem önálló felelősségi alakzat [Mt. 170. §, 169. § (1) és (2) bek., 102. § (3) bek.]. BH1998. 98. Ha a munkavállaló a rendkívüli felmondását a munkáltató jelentős mértékű szándékos vagy súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegésére alapítja, ez azonban a per során nem bizonyosodik be, nem tarthat igényt a jogszerű rendkívüli felmondás esetére meghatározott átlagkeresetre és végkielégítésre [1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bek. a) pont, 100. §, 102. § (1)-(2) bek.]. BH1997. 462. Rendkívüli felmondás megtámadása esetén a bíróság csak a felmondás jogszerűségét bírálhatja el, és nem alkalmazhat a törvény által egyébként megengedett más joghátrányt [1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bek., 102. § (3) bek., 109. § (1) bek.]. BH1994. 167. A szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyára is alkalmazni kell a Munka Törvénykönyvének azt a szabályát, amely szerint a munkáltató köteles a dolgozót munkával ellátni, és a dolgozó részére a munkáltató működési körében felmerült okból kieső munkaidőre a munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott mértékű térítés jár [1992. évi I. tv. 65. § (1) bek., 1992. évi II. tv. 55. §, 1992. évi XXII. törvény 102. §]. BH1994. 55. A munkáltató köteles a dolgozót munkával ellátni. Ha a munkaviszony jellegű jogviszonyban álló munkavállaló az eredeti munkakörébe tartozó munka végzését megtagadja és utóbb megszünteti a munkáltatóval fennálló jogviszonyát, sem munkabérre, sem végkielégítésre nem tarthat igényt [1967. évi II. tv. 33. §, 34. § (1) bek.]. BH1992. 731. Ha a GYES-en levő dolgozó munkaköre időközben megszűnt, és a munkáltató - munkaviszonyának felmondása helyett más, a képzettségének megfelelő munkakörökben történő foglalkoztatására tesz ajánlatot, azt azonban a munkavállaló nem fogadja el, a saját hibájából nem végez munkát, ezért munkabérre sem tarthat igényt (1967. évi II. törvény 33. §). 103. § (1) A munkavállaló köteles a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni MK 5. szám Változó munkahelyre, illetőleg telephelyre alkalmazott munkavállaló a munkáltató másik munkahelyére történő átirányítás szükségességét és indokoltságát nem vitathatja. b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy

Olvasson tovább!