Mit üzen a depressziód?

egészségügyi képzés

A depresszióst erős lekifurdalás gyötri, tele van szemrehányással önmaga felé, s állandóan jóvá akar tenni valamit. A depresszió szót a latin deprimu szóból vezetjük le, ami elnyomást, " elfojtást" jelent. Ez felveti azt a kérdést, mi fojtogatja a depresszióst, illetve mi az, amit elfojt. Válaszként a következő három téma jöhet szóba: Agresszió, Felelősség, Lemondás. Agresszió: A kifelé nem irányuló agresszió testi fájdalommá alakul át. E megállapításunkat azzal egészíthetjük ki, hogy az elfojtott agresszió a psziché területén depresszióhoz vezet. Az az agresszió, amelyet megnyilvánulásában blokkolunk, befelé fordul, s a feladót címzettjévé teszi. ... Az agresszió csak életenergia, az aktivitás egy különös formája. Míg a pszichiátria vadul fáradozik azon, hogy a depresszióst bekapcsolja valamiféle aktivitásba, a depressziós ezt az aktivitást fenyegtőnek tartja. A depressziós kényszeresen kerül mindent, ami nyilvánosan nem elismerésre méltó és makulátlan életvezetésével próbálja meg agresszív, destruktív indulatait palástolni. Az önmaga ellen irányított agresszió legnyilvánvalóbb kifejezési formáját az öngyilkosságban találja meg. ... Felelősség: A depresszió - ha az öngyilkosságtól eltekintünk - a felelősség elutasításásnak legextrémebb formája. A depressziós nem cselekszik, csak vegetál, inkább holt, mint élő. Bármennyire is elutasítja azonban az aktív szembesülést az élettel, lelkifurdalása hátsó kapuján ismét konfrontálódik a " felelősség" témájával. A felelősségvállalástól való félelem minden depresszió előterében áll, és épp akkor szokott felerősödni, amikor a páciensnek új életfázisba kellene lépnie, mint például gyermekágyi depressziónál. Lemondás: -magány-öregség-halál. E négy szorosan összetartozó fogalom az utolsó s véleményünk szerint a legfontosabb tématerületet körvonalazza. A depresszióban a páciens rákényszerül arra, hogy az élet halálpólusával szembesüljön. A depressziós mindent megvon magától, ami élő, a mozgást, a változást, a társaságot, a kommunikációt, s manifesztálja minden élő ellenpólusát: az apátiát, a merevséget, a magányt, a halálgondolatokat. Az élet haláloldala, mely a depresszióban oly hatékonyan érvényesül nem más, mint a páciens saját árnyékvilága. A konfliktus itt az, hogy a páciens ugyanúgy fél az élettől, mint a haláltól. Az aktív élet bűnös és felelősséggel jár- éppen ez az, amit a depressziós el akar kerülni. ..." Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez - A betegségek jelentése és jelentősége. Arkánum Bp. 1991