Mechatronikai műszerész

A mechatronikai szakember feladata – mivel általában valamilyen integrált, komplex rendszerrel, rendszerben dolgozik – nem elsősorban a speciális részfeladatok megoldása, hanem a rendszerben való gondolkodás, az eltérő szempontok, követelmények, lehetőségek szintetizálása. Ma már beszélhetünk mechatronikai mérnökről, technikusról, műszerészről. Ez utóbbi, mivel ismeretei a három szint közül a legkevésbé széles körűek és mélyek, nyilván a gyártmányok, folyamatok tényleges létrehozásában, üzemeltetésében és karbantartásában tud nagyobb szerepet vállalni, és kevésbé lesz részese a részletekbe menő tervezésnek. Az eredeti definíció kibővítése révén az alábbi főbb tevékenységcsoportokhoz juthatunk: tervezés, gyártáselőkészítés, gyártás, üzembe helyezés, üzemeltetés, zavarelhárítás, karbantartás, javítás. Mindezt az egymással egyre szorosabb kapcsolatba kerülő elektronikai és finommechanikai(mikromechanikai) ipar számítógépes irányítással ellátott vagy ellátható komplex termékeivel kapcsolatban végezheti a mechatronikai szakember. Perspektivikus iparágaink ezen a téren: műszeripar, gyógyszeripar, gépjárműgyártás, élelmiszerfeldolgozás. Néhány tipikus ma létező mechatronikai jellegű berendezés: CD-lemezjátszók, nagyfelbontású és -sebességű (fénykép)másolók, automatikus videokamerás megfigyelőrendszerek, automatikus gyártósorok, szabályozó berendezések intelligens részegységei, robotok, távközléstechnikai csúcsberendezések, számjegyvezérlésű szerszámgépek, gépjármű-részegységek stb. Az elvégzendő feladatok jellege megköveteli, hogy a leendő mechatronikai szakember rendelkezzen az alábbi személyiségjegyekkel: – tolerancia, empátia, kompromisszumkészség, – jó esztétikai érzék, józan ítélőképesség, – új módszerek iránti fogékonyság, ezek alkotó továbbfejlesztésére való képesség, – koncentrált figyelem, fejlett megfigyelőkészség, – legalább átlagos arányérzék, – átlagos, vagy jobb látásélesség, színfelismerés, – jó mozgáskoordináció, gyors reagálóképesség, – jó állóképesség, legalább közepes izomerő.