Kiberkaland, virtuális szerelem

életmód

Az internetes kommunikáció korlátlan lehetősége sokak számára vonzó. A chat-szobákban és a fórumokon arc és név nélkül felszabadultan „társaloghatunk” bárkivel. Ki sem kell mozdulnunk a lakásból, otthoni teendőink, vagy munkánk közben is találunk alkalmat egy jó kis csevegésre. A véleményazonosság –vagy épp a különbözőség – érdeklődést kelt bennünk, kedvező esetben kölcsönös szimpátia alakul ki.  Az internet társadalmi hatásait vizsgáló kutatók azonban azt állítják, hogy a virtuális kapcsolatokból vonzalom, sőt szerelem is kialakulhat. Az egyre gyakoribb üzenetváltások során a csevegő partnerek fantáziája felélénkül. Elképzelik a másikat a képernyő előtt, majd különböző helyzetekben. Felépül egy fantáziakép a másik személyiségéről, megjelenéséről.  A vágyak tudattalan kivetítéséről van szó, melynek során egyre több vonzó tulajdonsággal gazdagodhat az elképzelt személy. Olyasmi ez, mint a tinédzserek szerelme az ünnepelt, távoli sztárok iránt. Az egyre gyakoribb netes „pásztorórák” legyőzhetetlen vágyat ébreszthetnek a virtuális találkozásra, a számítógéptől távol töltött időt is a partnerrel kapcsolatos fantáziálgatás tölti ki. Mi ez? Szerelem?A személyes találkozás a kapcsolatnak ebben a szakaszában óriási csalódás lehet. A külső egyáltalán nem hasonlít az elképzeltre, az ikon-mosoly a képernyőn sokkal gyakoribb, mint a valóságban, a hanghordozás idegen. A személyes kommunikáció során az információnak csak egyötöde származik a szavakból, a többit a metakommunikáció közvetíti (gesztusok, mimika, testtartás - találó kifejezéssel a testbeszéd –  hangsúly, hanghordozás ). De mi történik a kiberkaland áldozatával? A fantáziaképtől megfosztott személyben csalódás, űr támad, ráadásul lelkiismeret-furdalás ébredhet a valódi társas kapcsolatok elhanyagolása miatt.