Hagyományos kínai orvoslás 1. rész

életmód

A távol-keleti gyógymódok a történelem során folyamatosan alakultak, és fejlődtek. A Hagyományos Kínai Orvoslás (későbbiekben HKO, az angol nyelvterületeken Tradicionális Kínai Medicina, vagyis TCM) a világon a legrégebbi gyógymódok közé tartozik, de aktualitását a mai napig megőrizte. Ezek a módszerek az európai emberek számára sokáig teljesen ismeretlenek voltak. Hisz a nagy távolság miatt sokáig nem érkezett korrekt tájékoztatás, hiteles beszámoló. Másrészt ezek a módszerek részben titkosak voltak, és emberöltőkön keresztül apáról fiúra szállt a gyógyítás művészete. Mára már a világ megismerhette a híres keleti gyógymódokat, és azokat nagyon sok helyen együtt alkalmazzák a nyugati orvoslással. Magyarországon is népszerűek ezek a gyógymódok. Szinte nem találkozhatunk olyan az egészséges életmóddal foglalkozó újsággal, könyvvel, magazinnal mely cikkeiben, leírásaiban ne utalna a keleti orvosi gondolkodásra, és ne mutatna be az élet meghosszabbítására kitalált „biztos” indiai, kínai stb. módszert. Ma itthon is sokan keresik fel azokat az intézményeket, ahol a gyógyító tevékenység valamely keleti orvosi terápia segítségével folyik. A látszólagos ismertség ellenére még mindig rengeteg a tévhit és a legenda. Sokan gondolják úgy, hogy minden indiai vegetáriánus, és az ayurvédikus orvos csak méregtelenítést fog javasolni, és böjtöt, a Thai masszázs csak az örömöket szolgálja, és a kínai kezelés kizárólag akupunktúrából áll. Ezért érezzük fontosnak, hogy megismertessük Önt a hazánkban legjobban elterjedt távol-keleti orvoslási rendszerrel, a HKO-val. Ma már számos természetgyógyász rendelő, és magánintézmény alkalmaz kínai orvost. Munkájuk hasznos, és jól kombinálható egyéb módszerekkel. Szeretnénk bemutatni, hogy mi történik valakivel, aki ilyen terápiát választ. Reméljük, sok új és hasznos információval szolgál tananyagunk Önnek.A Hagyományos Kínai Orvoslás rövid történeteEz a gyógymód több mint 3000 éves. Kialakulásának pontos kezdete nem ismert. A történészek feltételezése szerint papok figyelték meg csatában kisebb sérülést szenvedett katonák esetében, hogy mérséklődtek, vagy elmúlnak régebbi problémáik. Ilyenek lehettek a reumatikus panaszok, vagy a krónikus fejfájás stb. A papok ezen jelenségek okait kezdték el kutatni, és így felfedezték a HKO elméleti alapjait. Ahogy Európában, úgy keleten is a korai gyógyításban a papok játszották a főszerepet, az ő tudásuk alapozta meg a későbbi orvosi szakmát. A korai régészeti leletek is alátámasztották ezeket a feltételezéseket. Találtak i.e. 4-10000 év környékéről olyan hegyes, éles köveket, amelyeket valószínű, hogy már a gyógyítás céljára használtak. A kínai orvoslás (mint majdnem minden tudomány a világon) tapasztalati úton alakult ki és fejlődött tovább. Nagy áttörést jelentett egy fontos mű, amely nyugaton ismert neve: A Sárga Császár Belgyógyászati könyve. Eredeti címén a Huang Di: Nei Ching. A legenda szerint az i.e. 3. évezredben élt Huang Di, a legendás sárga császár. Felvilágosult ember volt. Alattvalói házakat építettek, ismerték a selyemszövést, és a ruhakészítést is. Az ő nevéhez fűződik ez a régi „szakkönyv”. Kína történelme rejtélyes. Császárok, és uralkodó dinasztiák követték egymást. Gyakran előfordult, hogy egy vezető „átírta” a korábbi történelmet, és saját családját helyezte előtérbe. Ezért lehetséges, hogy bizonyos történészek vitatják a császár létezését, és teljesen mondabeli alaknak tartják. Kínában az írást és olvasást sem ismerte mindenki. A dolgot nehezítette, hogy a hatalmas országon belül nem mindenhól beszéltek egységes nyelvet az emberek. Az egységes írás a pinyin nyelv használata 1958-ban került elfogadásra. Ezért lehetséges, hogy ugyanazt a nevet példánknál maradva: Huang Di- másképp is olvashatjuk egy másik műben, pl. Huang Ti. A legenda szerint császár és udvari orvosai párbeszédei alapján íródik ez a korai orvosi szakkönyv. Az alapműhöz az évek folyamán sok kiegészítés társult. A könyv végleges formájában valószínűleg i.e 3-5 sz. készült el. Az évszázadok alatt többször átdolgozták. Ma ismert formáját egy Wang Bing nevű orvos állította össze i. sz. 762-ben. Két részből áll. Első rész címe az Egyszerű Kérdések (Suwen). Az első rész a kínai orvoslás elméletével foglalkozik (élettan, kortan, kórokozok, csatorna útvonalak, diagnózis stb.). A második rész a Szellemi Tengely (Lingshü) címet viseli. A második rész a gyakorlatról szól, akupunktúráról, moxázásról, és egyéb orvosi terápiáról. Leírja a 9 fajta tű alakját, használatát és számos kezelési technikát határoz meg, valamint sok betegség teljes kezelését tárgyalja. Terjedelmére jellemző, mindkét rész 81 fejezetből áll. Ma sincs a világon olyan ismeretterjesztő füzet, vagy komoly tankönyv, amely ne hivatkozna erre az alapkönyvre. A gyógymód évszázadokon át folyamatosan fejlődött. Császári, és orvosi dinasztiák követték egymást. Minden korszaknak megvolt a saját tudósa, aki sokat lendített a tudományon. Az 1800-as évekre már a legjelentősebb gyógyító eljárás a világon, még akkor is, ha Európában nem ismerték. Jelentős hanyatlás az ópiumháború elvesztése után (1839-42) következik be. A nyugati civilizációval megérkezik a nyugati orvoslás is. Üldözik a népi gyógymódokat végzőket. A hagyományos orvoslást tudománytalannak és kuruzslásnak tartják. Szinte teljesen visszaszorul a használata. Később 1950 után „felfedezik” az ősi gyógyító módszereket. Újra nyílnak a főiskolák, egyetemek először Kínában, majd később világszerte. Ma a nyugati orvoslás mellett a legjelentősebb gyógymódok egyike. Az összes földrészen sok klinika, kórház alkalmazza módszereit párhuzamosan az európai gyógyászattal.Hartmann Ferenc (hartmann@teafa.hu)(A cikk megjelent a Szantál portálon http://www.szantal.hu/index.php?link=news%2Fnews.php&parentid=99&topic=5)