Elkötelezettség nélkül nem megy – az ifjúságsegítők

felnőttképzés, felsőfokú szakképzés, FSZ, OKJ, szakmakereső, felnőttoktatás

Hazánkban 2003-ban indult el a felsőoktatásban az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzés és 2009-től már átfogó szakmai program áll az oktatási intézmények rendelkezésére. Országosan összesen tizenkilenc helyen tanulhatunk ifjúságsegítőnek, egy kivételével az összes egyetemen vagy főiskolán indul felsőfokú szakképzésként. A képzés négy féléven keresztül tart, államilag finanszírozott és költségtérítéses formában egyaránt elvégezhető. Az elméleti és gyakorlati oktatás aránya 45-50 százalék. (Ez a központilag előírt arány, egyes intézmények esetében akadhatnak eltérések.) Jó hír, hogy semmiféle előképzettséget nem igényel, érettségivel a zsebünkben egyből belevághatunk. Tanulmányaink folyamán olyan szakmai követelménymodulokat kell elsajátítanunk, mint az ifjúságsegítő információs, tájékoztató és tanácsadói feladatai adminisztrációs és dokumentációs feladatok egyéni fejlesztés és segítő támogatás ifjúsági szolgáltatások és kapcsolatok a társadalmi kohézió erősítése közösségfejlesztés – tudjuk meg Dr. Horváth Ágnestől, akinek részletes tanulmánya irányt mutat a szakképző helyeknek, hogyan oktassák a leendő ifjúságsegítőket.A tananyagból az ifjúságsegítés módszertanát emeli ki Földi Barbara, mint speciális tárgyat. Barbi egyébként hat éven keresztül más tanulmányok mellett foglalkozott ifjúságsegítéssel, amikor úgy határozott, hogy részt vesz egy ilyen képzésben.Az ifjúságsegítők számára ötven órás szakmai gyakorlat van előírva. Barbara úgy gondolja, hogy roppant fontos ezt elvégezni, még akkor is, ha ez az ötven óra meglehetősen kevés. - Ráadásul hiába van sok helyen beiktatva a szakmai gyakorlat a tananyagba, erre nem mindig kerül sor. Az is fontos, hogy megfelelő legyen a kommunikáció a gyakorlati hely és az oktatási intézmény között, hogy a tanulók olyan feladatokat kapjanak, amelyekre megfelelően felkészültek – véli Barbi és hozzáteszi, hogy a köztudatban sincs benne igazán az, hogy mit is csinál egy ifjúságsegítő. A változatosság gyönyörködtet Földi Barbara az Egyesek Ifjúsági Szervezetnél dolgozik, mely főleg ifjúságcserével foglalkozik. - Munkám során pályázatírással, az adott projektekben résztvevők felkészítésével és az után-követésükkel foglalkozom – mondja. Legutóbb például saját maga által megírt pályázattal nyert pénzt, és így tudta megcsinálni a projektet. Egyébként annak idején azért kezdett ezzel foglalkozni, mert megtetszett neki az a miliő, ami az ilyesfajta szervezeteket jellemzi. Önkéntesként kezdett dolgozni, és tulajdonképpen ezek után döntött úgy, hogy elvégez egy ilyen képzést. - Azoknak tudom ajánlani az efféle munkát, akik flexibilis személyek, könnyen alkalmazkodnak új szituációkhoz illetve emberekhez. Elfogadás, tolerancia, nyitottság: talán ez a három tulajdonság a legfontosabb az ifjúságsegítőknél – véli Barbara, majd hozzáteszi, hogy ezen kívül még a jó helyzetfelismerés, emberismeret segíthet abban, hogy jól végezzük a munkánkat. Ezeken kívül még a gyors alkalmazkodást és döntéshozást, illetve a határozottságot említi meg, mint olyan tulajdonságokat, amiknek nem árt, ha a birtokában vagyunk ezen a pályán. - A sikeres munkához ismerni kell a különböző forrásokat, azaz honnan lehet pénzt keríteni egy adott projektre, ugyanis szinte kizárólag külső forrásból lehet megtenni – mondja Barbara. Ezért aztán a pályázatírásban és a szponzorok felkeresésben kell jártasnak lenni, amit leginkább a szakmai gyakorlat során érhetünk el. - A változatosság jó ebben a szakmában. Minden nap tanulok újat, ezért fontos a nyitottság. Amikor egy új projektre kerül sor, még nem tudhatod előre, hogy kikkel fogsz együtt dolgozni – árulja el Barbi. Vagy szeretetből, vagy sehogy - Aki olyan szerencsés, hogy a forprofit szektorban talál munkát, annak jár a diplomás minimálbér. Viszont nehéz ebbe a körbe bekerülni. Ezzel szemben a nonprofit szektorba sima út vezet, de aki ebből akar megélni, annak keményen kell dolgoznia ahhoz, hogy ez sikerüljön. Sokáig tart, amíg szaktekintéllyé válsz egy-egy témakörben, márpedig szinte csak így van esély a boldogulásra – mondja Barbara, és azt tanácsolja, hogy mielőtt bárki belevágna, előtte mindenképpen menjen el önkéntesnek egy olyan civil szervezethez, melynek az ifjúságsegítés a profilja. - Egyébként meg ehhez a munkához hatalmas elkötelezettség kell. Vagy szeretetből csinálod, vagy sehogy – summázza Barbi.Ugyanakkor, hogy némi konkrétummal is szolgáljunk az elhelyezkedést illetően, íme néhány lehetőség: iskolák, ifjúságsegítő civil szervezet, családsegítő szolgálat, a fiatalokkal kapcsolatba hozható hatóságok. Vannak lehetőségek, hiszen manapság általánosan elfogadott tény, hogy az ifjúság úgymond kitolódott, azaz a 14-30 éves korosztály tartozik bele – mondja Barbi, biztatja azokat, akik ifjúságsegítőként képzelik el a jövőjüket. T.G.