Anna levele

  Kedves Barátnőm! Sok évvel ezelőtt a szomszéd házban lakott a legjobb barátnőm. Ott ismerkedtünk meg a játszótéri homokozó mellett, ahogy a lányainkat gardíroztuk. Jókat beszélgettünk, és minden gondomat meghallgatta, tanácsokkal is ellátott. Egy alkalommal felhívtam őt, mi lenne, ha átmennék beszélgetni, vagy ő jönne hozzám. Azt mondta: „Nem, most nem alkalmas, most szeretnék egyedül lenni.” Mérhetetlenül visszautasítottnak, megalázottnak éreztem magamat. Nincs is semmi dolga, semmi gondja és egyszerűen így közli velem, hogy nem akar velem beszélgetni! Aztán belegondoltam, hogy még nem is hallottam soha ilyet. Azt sokszor mondták már nekem is, vagy előttem másnak, hogy „Sajnos, most dolgom van, nem érek rá, éppen ez, vagy az akadályoz, de hogy valaki egyszerűen maga akar lenni!? Pedig a kifogások mögött sokszor éreztem is, hogy nem az a valódi indok.   Ezt követően is jó barátnők maradtunk, sokat és sokszor beszélgettünk és lassan én is mertem már nemet mondani egy találkozóra, egy feladatra, de egy jogtalannak érzett vádra is. Megtanultam a barátnőmtől, hogy nem kell kifogásokon gondolkodni, füllentésekbe keveredni, csak azt kell közölni a másikkal, amit gondolok. Nagyon jó érzés: tiszta maradhatok anélkül, hogy le kellene mondani egy számomra fontos dologról. Az azonban nem mindegy, miként mondasz nemet pl. egy találkozóra. Így biztosan nem bántod meg a barátaidat: „Nagyon szeretek veled beszélgetni, és szívesen jönnék, de úgy érzem, most egyedül kell lennem. Találkozhatnánk a hétvégén?” Hasznosítsd magadnak ezt a gondolatot! Amikor azt érzed, valamire nemet kellene mondanod és kényelmetlen lenne a valódi okot közölni a másikkal, akkor valami hasonlót élhetsz át mint én ebben a történetben. Próbáld meg kimondani a nem-et és valódi okát. Először sután érezheted magad tőle, de ne kezdj magyarázkodni! Meg fogja szokni a környezeted.   Szeretettel:Anna