Aki formába önti a gondolatot – A gépíró, szövegszerkesztő

- Különféle szintű és időtartamú képzések között lehet válogatni – mondja Orosz Istvánné, oktató. - Ami közös bennük, az az, hogy általában elegendő a nyolc általános végzettség. Ez a tény azonban nem jelent semmiféle könnyítést, ezen a pályán is számos előrejutási lehetőség van, hiszen a profi gépírókra mindig is szükség volt a társadalom minden területén.

Amióta hivatalok léteznek, és leveleket kell írni, adatok feldolgozását kell végezni, mindig is hiány volt a szakma művelőiből, és ez a jövőben is valószínűleg így lesz.

Változatos tanfolyami lehetőségek

- Száz órástól ötszáz órás tanfolyamokig, a néhány hónapostól a másfél évesig elég sokféle kurzus áll az érdeklődők rendelkezésére. A tantárgyak testreszabottak, elsősorban az elektronikus szövegfeldolgozás és információkezelés különféle módozatait kell a hallgatóknak megtanulni, és velük együtt a profi, tízujjas gépírást, ezen kívül pedig bevezetjük őket az irodai dokumentumkészítés és kezelés rejtelmeibe. Hogy pedig kikből lesz a szakma jeles művelője, azt a hosszú éveken keresztül tartó gyakorlat dönti el. Szoktam is mondani a lányoknak, hogy becsüljék meg azt a lehetőséget, ha egy jó helyre kerülnek, és fontos, hogy legyen később is olyan kollégájuk, akitől tanulhatnak.

Még csak lesem a többieket

A gépíró, szövegszerkesztő munkája viszonylag változatos, de nagyrészt helyhez kötött, ezzel számolnia kell annak, aki e pálya iránt érez vonzódást. - Nekem a munkaügyi központ javasolta, hogy próbáljam meg a tanfolyamot – számol be első tapasztalatairól Fajd Mária, aki érettségi és néhány év keresgélés után került erre a képzésre. - Nem tűnik nehéznek, de a gépelés megfelelő sebességével még komoly bajaim vannak. Szerintem ehhez hosszú évek kellenek, egyelőre lesem a többieket, meg különösen azokat a profi gépírónőket, akiknek nem is lehet látni az ujjait, annyira gyorsak. Az elhelyezkedési lehetőségek megfelelők, ha elvégzem az iskolát, egy olyan magáncégnél szeretnék elhelyezkedni ahol szakdolgozatok gépelésétől a hivatalos hanganyagokig vállalnak gépeléseket, információim szerint a kereset is kielégítő lesz, szóval a hely már nagyjából megvan, csak még bele kell jönnöm.

Nem titkárnő

A gépíró, szövegszerkesztő napi feladatai nem tévesztendők össze a titkárnőével, neki elsősorban adatbeviteli és adminisztratív feladatokat kell végeznie, leveleket formáz a főnök elvárásai szerint, ez annyit jelent, hogy el kell sajátítania hivatali élet „újbeszél stílusát” amely meglehetősen különbözik a szokványos, mindennapjainkban használt nyelvtől.

Kezelni tudja a beérkezett dokumentumokat az adott iroda munkahelyi hagyományainak megfelelően. Az elektronikus adatrögzítés szabályait betéve tudja, amelyekhez hozzátartozik a tízujjas vakírás profi szintű használata. A követelmények ezen a területen eléggé változóak, százötven-kétszáz percenkénti karakterleütéssel már alkalmas gépíró lehet a legtöbb helyen bárki, de azért megjegyzendő, hogy a világbajnoki megmérettetéseken hat-nyolcszázas sebességgel is képesek egyes profik gépelni.

Munkája során egyaránt képes kéziratból és hallás után is írni, ismeri a hivatalos iratok típusait, ő maga is bármikor elkészít egy megfelelő szöveget, ha kell, és mint foglalkozásának neve is mutatja, meg is szerkeszti azokat a megfelelő módon. Jól ért a táblázatkezelő programokhoz, ezeken készíti a megfelelő kimutatásokat, táblázatokat, listákat. Felhasználói szinten ismeri a számítógépet, és minden irodatechnikai eszközt, hiszen  munkája nagy részében azokon dolgozik.

Mit mond a régi munkaerő?

- Amikor elkezdtem ezt a pályát, a számítógép még nem volt mindennapos használatban – mondja Szentesné Marika, aki több mint három évtizede dolgozik különféle hivatalokban. - Azóta sokat változott a technika, bár a feladat valahogy mégsem lett kevesebb. Mi főleg azokat a munkákat végezzük, amelyekhez odafigyelés szükséges. Tehát a munkaidőnk túlnyomó részét egy helyben végezzük. Ebből a szempontból mindegy, hogy régen irathalmazok közt, kézzel körmölve, vagy manapság a számítógép előtt ülve.

Ehhez hozzá kell és lehet is szokni, szerencsére én mindig jól kijöttem a főnökökkel, kolléganőkkel. Minél tovább van valaki ezen a pályán, annál könnyebben meg tudja oldani a feladatait. Nekem még a számítógépes technikákat is külön meg kellett tanulnom felnőtt koromban, és bár nem volt könnyű, azért nem volt lehetetlen feladat sem.

PG